“Több, mint Lovasíjász…” – Interjú Kassai Lajossal a Lovas Nemzetben

A január végén bemutatott Lovasíjász című film nagy port kavart mind filmkritikusi, mind politikai, mind lovas berkekben. (A tudományos visszhang egyelőre még várat magára.) Teltházas vetítések és hatalmas közönségsiker mellett kapott hideget és meleget is egyaránt. A film azonban a maga sajátos képi és zenei világával az érzékszervekre gyakorolt elsöprő hatása mellett valahogy valami mást is megmozgatott: felrázta a technikai vívmányok bölcsőjében öntudatlanul ringatózó, gyökerét vesztett magyar nézőt! Elsöprő erkölcsi sikerének titka túlmutat a kiváló filmes eszközök garmadáján, hiszen üzenetében olyan kihaló félben lévő emberi értékeket kelt életre, melyek valahol minden magyar ember lelke mélyén porosodtak egészen idáig. És melyeket éppen ideje volt felkavarni! Az üzenet megtestesítőjét, Kassai Lajost kérdeztük a film kapcsán benyomásairól, gondolatairól és a lovasíjászatról. És még egy-két dologról, ami a filmből kimaradt… Interjút készítette: Tóth Bettina

Film

Túl vagyunk a premieren, aludtunk is rá már párat. Milyen érzéseid vannak most, hogy az első bemutatókon túl vagy? Ilyen fogadtatásra számítottál?

– Amikor a premieren állva tapsolt a közönség elintéztem azzal, hogy a barátaim ülnek a moziban, de ez másnap is megismétlődött a fizető nézőkkel és az meglepett. Meggyőződésem, hogy a siker nem köthető a személyemhez, hiszen tucatjával ismerek olyan embereket, akiket előbbrevalónak tartok magamnál. A filmben sem látok olyan bravúrt, amit ne lehetne más filmekben felfedezni. A sikerre számomra egyetlen magyarázat van, hogy a mozinézők évtizedek óta el voltak zárva attól, hogy örüljenek magyarságuknak. Két szóban foglalnám össze a filmet: Magyar és Pozitív és ennek hatására egy jól sikerült motivációs film, ami nem attól vált népszerűvé, hogy a film megnézése után tömegek kezdenek el lovasíjászni, hanem mindenki egy kicsit jobban akarja csinálni azt, amit eddig csinált.

Mennyire vettél részt a három évnyi felvett anyag vágásában, összerakásában? Van olyan rész, amit szíved szerint betettél volna még, illetve amit kihagytál volna a filmből?

– Annyiban vettem részt a film készítésében, hogy Kaszás Géza a Fanatics fanatikus csapatával három éven keresztül szívós, kitartó munkával rögzítette a körülöttem zajló eseményeket, majd ezzel a megszámlálhatatlan terabyte-nyi anyaggal és egy kitűnő vágóval, Mészáros Attilával több, mint fél évre beült a monitor elé. Nem konzultáltunk arról, hogy mit vesz fel és arról sem, hogy ebből mi kerül a nézők elé. Én már csak a kész filmet láttam.

Milyen lenne az a film, amit te rendeznél a lovasíjászról? Életed mely eseményeit mutatnád meg a nézőnek a mai Kassai Lajosig vezető útból?

– Semmiképp nem csinálnék filmet az életemről, viszont a lovasíjászatról igen, mert arra nagy az érdeklődés, de az egy szakmai film lenne. Nagy hangsúlyt kapna benne a lovak képzése, az íjászat ABC-je és a speciális edzések. Én három évig ringattam magam abban az illúzióban, hogy ez egy ilyen film lesz, de nem bánom, hogy nem az lett. A magyar nézőnek nagyobb szüksége van a filmből áradó pozitív érzelmekre, mint elmélyült szakmai tudásra a lovasíjászatról.

Számos országban vannak követőid, akik az útmutatásod alapján művelik ezt a sportot. Van rá esély, hogy a külföldi lovasíjászokhoz is eljut?

– Kezdetektől fogva tervbe volt véve, hogy a filmet külföldön is vetítik. A kint élő magyarság számára ebben a formában ahogy van, a külföldieknek pedig némi változtatással és szinkronnal. Első lépcsőben angolra és kínaira lesz lefordítva.

Matt Damon látta már?

– Matt Damon az összes előzetest látta, de a filmet még nem.

Visszhangok

Itt szeretnék helyet adni arra, hogy a szerinted szóra érdemes kritikákra reagálj. Több helyen jelent meg kritikaként, hogy a kínai epizód nagyon kilógott a film egységéből. Neked személy szerint is annyira fontos a hunok eredete, mint amekkora teret kapott a rólad szóló filmben?

– Aki a film struktúráját nézi az nem látja a jelenséget. Ez olyan, mintha egy ötöslottó szelvény anyagát kezdenénk el analizálni, a cellulóz arányát a rostok szerkezetét és elkerülné figyelmünket az a tény, hogy csak egy dolgunk lenne ezzel a szelvénnyel, hogy kiváltsuk vele a nyereményt. A kritikák a filmről számomra az írója jellemét formálják meg és ilyen szempontból roppant szórakoztatóak. A léttel kapcsolatban pedig három dolog érdekel, hogy honnan jövünk, hol vagyunk most és merre tartunk.

Az MTI-nek adott egyik interjúdban azt nyilatkozod, hogy „míg lelked a Fehérlófia, addig szellemed teljes harmóniában él korunk virtuális világával”. Hogyan tudod ezt a két végletet összeegyeztetni?

– Kossuth Lajosnál ezt senki nem fogalmazta meg jobban: „Csak az képes hatalmasan hatni, ki saját korának embere, míg ellenben ki korát megelőzi, csak halála után él, ki pedig korától elmaradt, élve is halott.”

Több helyen is utalsz arra, hogy nagy a „vákuum” még az alapvető emberi értékek tekintetében is az emberekben. A Heti Válaszban azt nyilatkozod hogy azért tűnhetsz gurunak, mert a „vakok között a félszemű király”. Valóban ennyire rossznak érzed a helyzet? Milyen megoldást látsz korunk embere lelkének megmentésére?

– Semmiképpen nem azt az utat, amit a kereskedelmi televíziózás kínál. Ők a pénz oltárán lelkeket áldoznak. Kiválasztanak egy rakás szerencsétlent, majd koncként a nézők elé vetik őket azzal a cinikus és vérforraló megjegyzéssel, hogy a tömegek ezt akarják látni. Az eredménye, tönkrement életek és egy nép, mely kulturálisan egyre mélyebbre zuhan. Ennek a népnek az értelmisége elárulta hazáját. Minden szellemi erőfeszítésük a pénzre irányul. A valódi probléma, hogy ez a nemzet elvesztette identitását, elszakított minden morális kapaszkodót és kitörte annak a létrának a fokait, ami alkalmassá tenné arra, hogy az anyagi világ fölé tudjon emelkedni. A változásban nagy szerepet tulajdonítok a lovas társadalomnak, hiszen a lóval való kapcsolat a természettel való kapcsolat, és a természettel való kapcsolat a természetesség felé vezető út. A mai iskolarendszer évtizedeken át szűrte az életszerűséget és ma már elmondhatjuk, hogy ez a rendszerben már csak homeopátiás mennyiségben fedezhető fel. Egyre többször érzem azt, hogy a lovasoktatásra jelentkező gyerekek különleges ufók, akik egy idegen galaxisban születtek és tágra nyílt szemekkel csodálkoznak, hogy a ló egy élőlény, hogy nincs rajta USB csatlakozó, érintőképernyő és ha nem tetszik, amit látnak akkor egy kapcsoló, amivel le tudják állítani. Tudom, számtalan módja van annak, hogy rendre, fegyelemre és életszerűségre neveljük a fiatalokat, de miután én egy suszter vagyok ragaszkodom a kaptafámhoz.

A filmről megjelent egyik írásban a „modern kor kakukktojásaként” illetett a szerző. Ez a jelző nem is áll olyan távol a 2001-ben kiadott „Lovasíjászat” című könyvedben olvasható érzéseddel, miszerint „egy adminisztrációs hiba folytán” kerültél a XX. századba. A könyv megjelenése óta eltelt néhány év hozott-e valami változást, vagy továbbra is így gondolod?

– Nem értelmemmel kötődöm hazámhoz és annak történelméhez. Lelkem láthatatlan fonalai fűznek ehhez a több ezer éves kultúrához olyan szorosan, hogy ezt korunk lesajnáló cinizmusa sem tudta elszakítani. Sorsomat nem választottam csak élem. Izzadok a súly alatt, de édes a teher, amit cipelek, s ha kell a fogaim közé szorítva húzom át a túlsó partra.

Lovak

Szerettem volna kicsit többet megtudni a lovaidról a film során: kiképzésükről, jellemükről, személyiségeikről, származásukról, egyedi történetükről – mindarról, amit fontosnak tartanál elmondani róluk. Figyelemre méltó tény, hogy arabokkal dolgozol, akik inkább érzékenységükről, heves vérmérsékletükről, robbanékonyságukról és fizikai acélosságukról híresek, mint a kiegyensúlyozott, nyugodt temperamentumról. Szemlátomást azonban iskolalovat megszégyenítő békességgel veszik a körülöttük röpködő teniszlabdák, a hasuk alatt mászkáló tanítványok vagy a fejük mellett suhogó bárdok, nyílvesszők színes kavalkádját. Mesélnél róluk?

– A ló mindig lovasa tükörképe. Amíg száz lóból van egy agyament, addig száz lovasból van egy normális. Nem a ló rossz, nem a környezetünk rossz, nem a világ rossz, hanem mi emberek, mi tesszük azzá, ami. Lovaimból kiolvasható az összes erényem és az összes hibám. Az igazat megvallva, többet látok ez utóbbiból, mint amennyi az előbbiből büszkeségre adna okot.

Melyik a legkedvesebb lovad?

– Mindig az a legkedvesebb lovam, amelyikkel éppen foglalkozom.

Hogyan képzed őket ki erre a speciális feladatra?

– Speciálisan.

Előfordul, hogy egy ló nem válik be?

– Ahogy egy ember nem alkalmas minden feladat végrehajtására, így magától értetődő módón egy ló sem. Ha nem így lenne, nem tenyésztett volna az ember ennyiféle lovat.

Hogyan tartod őket? Miért jó az nekik?

– Őseink jelmondata: tartsd a jószágot természete szerint. Én jólétük zálogát nem a tudományosan elkészített vitaminokban látom, hanem az üde, zöld legelőben, ahol egész életüket töltik.

A Heti Válaszban megjelent interjúban mesélsz egy qatar-i barátod „emberevő” lováról, akit egy óra leforgása alatt sikerült megszelídítened. Mit csináltál vele?

– A Monty Roberts által kidolgozott csatlakozás módszert alkalmaztam.

Amazonok

A tanulókkal szemben felállított fizikai követelmény igen magas, a szükséges rátermettség és testi erőnlét – de a harci jellege is – azt sugallja, hogy ez inkább férfias sport. Ennek ellenére nagy arányban veszik ki a részüket a nők is a lovasíjászatból. Vajon a honfoglalás kori időkben is előfordulhatott, hogy egy nő íjat ragadott? Vagy a női jelenlét inkább már az emancipáció hozadéka? Mit gondolsz, mi mozgatja a hozzád tanulni érkező lányokat?

– A szkíta sírokból előkerülő teljes fegyverzettel eltemetett, százhetven centi magas női harcosok a bizonyítékai, hogy kultúránkban a nők a harcban is kivették a részüket. Egy történet szerint, amikor a perzsák támadást intéztek a szkíták ellen a nőket küldték első hullámban hadba. Erejük és halált megvető bátorságuk láttán a perzsák arra a gyors elhatározásra jutottak, hogy ahol a nők ilyenek, ott ne várjuk meg míg a férfiak hadba lendülnek és sűrű porfelhőt hagyva maguk után lóhalálában hazatakarodtak Perzsiába. A Tonuzóba legenda is a férje oldalán haláláig küzdő nőről számol be, aki inkább párja mellett meghal a harcban, mint, hogy hitét feladná. Miután a lovasíjászat a harci művészetek királynője, ezt a nők a férfiakhoz hasonló eredményességgel tudják gyakorolni, hiszen sokkal inkább a harmóniára, mint a nyers fizikai erőre épül.

Mennyire egyeztethető össze ez a szellemiség a női lét kihívásaival?

– Nincs olyan kihívás, aminek a női lét ne tudna megfelelni, hiszen minden férfiú teljesítménye elmarad amögött a nő mögött, aki egy gyermeket hoz világra és fel is neveli azt.

Ugyan annak a követelménynek kell megfelelnie a lányoknak is, vagy velük egy kicsit engedékenyebb vagy?

– A folyó, amibe belezuhansz nem kérdezi meg, hogy tudsz-e úszni és a zuhatag sem csendesedik el, ha egy nő pottyan bele.

Filozófia

A lovasíjászat nem egyszerűen egy sport, hanem az élet minden területére kiható létforma. Nemcsak a jószágot tartod természete szerint, hanem a téged követő embereket is elkalauzolod egy olyan külső és belső világba egyaránt, mely közelebb áll az emberi természethez, mint az a mindennapi „valóság”, amivel a civilizált társadalom körülvesz minket. Tanítványaid is hasonló utat járnak be, mint te?

– A lovasíjászok egy nagy kört alkotnak és mindenki ennek a körnek a középpontjába akar eljutni. A cél azonos, de az utak eltérőek és annyira eltérőek, amennyire különbözőek az emberek.

A lovasíjászat szerves részét képezi a magyar történelem gyökereiből táplálkozó szellemiség, teljességét, egységességét is ez adja. A XXI. századi honfitársaink – beleértve a hazai lovasíjászokat – magyarságtudatára a további századok történelmi viharai is erőteljesen hatnak. Adaptálható-e a hagyományainkat őrző filozófiai háttér más országok lovasíjászai számára is? Vagy minden nép a saját hagyományaiból meríti a szellemi hátteret a sporthoz?

– Vannak népek, amelyeknek hagyományában fellelhető a lovasíjászat, vannak népek, melyek kultúrájából ez hiányzik. Ez utóbbiak sokat vesznek át az előbbiek hagyományaiból. Teszi ezt mindenki önszántából, mert nincs ilyen kényszer.

A belső tartás – az erős jellem, a kitartás, az akarat és az elszántság is a hagyomány része? Fejleszthető a lovasíjászat által?

– Ezen tulajdonságok fejleszthetőek a foci által, a futás által, és szinte minden sportról el lehet mondani. A kérdés, hogy a szándék megvan-e erre. A lovasíjászatot én egy eszköznek látom, melyen keresztül nagyon sok képesség fejleszthető. A legfontosabbnak azt az emberi közösséget tartom, ami alapjául szolgál ennek a harcművészetnek, hiszen épkézláb ember nem tud egy egészséges közösség nélkül felnőni.

Könyvedben a lovasíjászat lényegét a kentaur alakjával szemlélteted: eggyé válva a lóval az ember a természettel egyesül, míg maga az íjász az értelmet és a józan észt képviseli. Kettejük harmóniájában pedig „a ló jelenti a külvilágot, a vele való kapcsolaton keresztül nyerhetünk betekintést a bennünket körülvevő univerzumba”, „az íj pedig egy lehetséges út bensőnk hihetetlen mélységei felé.” Hol tartasz az úton?

– Megtettem az út kilencven százalékát, ez azt jelenti, hogy most tartok körülbelül a felénél.

Végül…

Szerinted lovas nemzet a magyar?

– A magyar az egyik legnagyobb lovas nemzet volt. Ma nem az, de csak elhatározás kérdése, hogy a jövőben az lesz-e, mert a Kárpát-medencénél nincs erre alkalmasabb hely és lelkünkben még ott él a Fehérlófia.

Forrás: A Lovasíjász· 2016. február 27.