Az, hogy milyennek látjuk a világot, erősen függ a korábbi tapasztalatainktól. A valóság szubjektív. Jelentése mindig attól az értelmezési kerettől függ, mellyel az agyunk éppen dolgozik. A világ tehát tűnhet elfogadó, biztonságos, vagy éppen elutasító, veszélyes helynek is attól függően, hogyan értelmezzük benne mindazt, ami körülvesz. Vajon minek köszönhető az, hogy egy felénk lendülő kézben baráti üdvözlést, vagy egy fenyegető gesztust vélünk épp felfedezni? Mi irányítja a gondolkodásunkat? S hogyan változtathatunk rajta?

Születésünktől kezdve a halálunk napjáig tanulunk valamit a világról, s benne önmagunkról.
Agyunk folyamatosan rendszerezi ezeket az információkat, a tudást pedig ún. sémákba szervezi, melyek ettől kezdve közvetlenül hatást gyakorolnak a gondolkodásunkra.
A sémák képezik az alapját a saját magunkról alkotott képnek, a másokról kialakított benyomásainknak, valamint bizonyos embercsoportokról őrzött személyes tudásunknak, melyek ilyen módon az előítéleteink forrását is jelentik.
Nem mindig tudatosul bennünk ugyanakkor a tapasztalatszerzésnek ez a módja.

A tanulásra legtöbbször lexikális ismeretszerzésként, készségelsajátításként tekintünk, pedig a világhoz való alkalmazkodásunk minden a környezet ingereire adott válaszreakcióinkban tetten érhető.
A környezetünkből érkező ingerek a nap 24 órájában bombázzák az érzékszerveinket.
A figyelmünk segítségével szűrjük ki belőlük azokat, melyeket lényegesnek vélünk, majd – részint a múltbéli tapasztalatainkra támaszkodva – értelmezzük őket.
Az, ahogyan ez a szűrő, és értelmezőrendszer működik, határozza meg azt, hogy milyen képet alkotunk a világról, melyben élünk.
Meghatározza, hogy milyen embernek látjuk benne önmagunkat.
Keretet ad. Értelmezési keretet.

Az ismeretek bővítéséhez nem egyedül a tankönyveken keresztül vezet az őt.
Hasznos ismeretre nagyon sok forrásból szert tehetünk, ahogyan a hibáinkból is folyamatosan okolunk. Érdemes tehát minden nap végiggondolni, hogy aznap milyen hasznos és fontos következtetésekkel gazdagodtunk. A rendszer ugyanis rugalmas, így képes az alkalmazkodásra, a változásra. Az értelmezési keretünk változtatható!
Az, hogy milyennek látjuk önmagunkat, és a minket körülvevő világot egyedül a mi döntésünkön múlik.
Vannak helyzetek az életben, mikor esélyt kell adni arra, hogy a megszokottól eltérő módon tekintsünk egy-egy élményünkre. Ehhez bizony ki kell lépnünk a sémáink diktálta keretek közül, át kell lépnünk a határainkon, meg kell haladni önmagunkat.
A korábbiaktól eltérő módon viszonyulva az adott tárgyi vagy személyi feltételekhez meglepő következtetésekre juthatunk.
Ha merünk változni és változtatni, ha merünk másképp gondolkodni, cselekedni, élni, akkor lehetőséget kapunk arra, hogy egy teljesen új világot fedezzünk fel.

Forrás: https://www.harmonet.hu