Nagyon sok embernek kiskorában megsérül az önmagához fűződő viszonya, mert a külvilágból sok negatívként érzékelt visszajelzést kapnak. Kiskorban az énképünk még bizonytalan, nincs kialakult, megbízható értékrendszerünk, sok mindenben csak a külvilágra tudunk támaszkodni, ezért a körülöttünk lévők visszajelzései nagyobb fontosságúak, mint a saját belső hozzáállásunk. Mivel a körülöttünk lévő emberek többnyire a saját elméjük hálójából reagálnak, ezért nem tiszta képet kapunk vissza önmagunkról, hanem torzultat. Ez pedig megbomlasztja az önmagunk felé érzett valódi szeretetet. Tévesen úgy következtetünk, hogy nem szerethetjük magunkat, ha nem vagyunk ügyesek, okosak, sikeresek, menők, szépek stb. Majd akkor… – ami sosem jön el.

Van egy olyan téves elképzelés is, hogy aki szereti önmagát, az biztosan beképzelt. Pedig az önszeretet nem önzésről, egoizmusról vagy beképzeltségről szól, hanem arról, hogy mélyen tiszteljük és elfogadjuk önmagunkat, szeretetteljesen bánjunk magunkkal, és gondoskodjunk a saját jól-létünkről. Íme néhány lépés, amelyek segíthetnek elérni a valódi önszeretetet:
 

1. Elfogadás és megértés: Az első lépés az igazi önszeretet felé az önmagunk elfogadása és megértése. Elfogadni önmagunkat olyannak, amilyenek vagyunk, minden hibánkkal és tökéletlenségünkkel együtt, lehetővé teszi számunkra, hogy mélyebb kapcsolatba kerüljünk saját magunkkal. Az elfogadás nem jelenti azt, hogy ez már így is marad, az elfogadás után tudunk dönteni, hogy szeretnénk-e tenni azért, hogy azt a szokást, tulajdonságot megváltoztassuk. Az ellenállás megszüntetése energiát szabadít fel, amit a változásra használhatunk. Ha nehezen megy az elfogadás, vannak rá gyakorlatok.
    
2. Megbocsátás: Gyakoroljuk a megbocsátást magunknak a múltbeli hibáinkért. A múltbéli események feldolgozása segít abban, hogy tovább lepjünk és ne hagyjuk, hogy a múlt visszahúzzon. Figyeljünk rá, hogy ne elméleti koncepció legyen a megbocsájtás, hanem valódi felszabadulás, az energiaterünk megtisztítása az érzelmi lenyomatoktól.
    
3. Gondoskodás magunkról: Fontos gondoskodni a testünkről, az elménkről és a lelkünkről is. Ez magában foglalja az egészséges életmód fenntartását, a megfelelő táplálkozást, a testmozgást, az elegendő pihenést és az érzelmi jól-létünkről való gondoskodást, a szellemi fejlődéshez fűződő dedikációt és a rendszeres fejlesztésünket.
    
4. Határok felállítása, önvédelem: Tanuljunk meg határokat állítani és nemet mondani olyan helyzetekre vagy emberekre, akik ártanak vagy károsak lehetnek számunkra. Tanuljuk meg a határt, ahol a helyzetet is figyelembe vesszük, alkalmazkodni is tudunk másokhoz, de meg is védjük magunkat, ha szükséges.
   
5. Örömök megélése: Keressük azokat a dolgokat és tevékenységeket, amelyek örömet okoznak nekünk, és szenteljünk rájuk időt rendszeresen. Figyeljük meg az örömök fejlődését az önfejlődéssel párhuzamosan és igyekezzünk egyre magasabb szintű örömöt megtapasztalni. Adjuk át magunkat az örömnek, érezzük, ahogy átjár minket az energiája.
    
6. Önmegvalósítás: Céljaink elérésének és a saját potenciálunk kiaknázásának fontossága. Az önmegvalósítás és az egyéni fejlődés folyamatos törekvése segít abban, hogy mélyebb összeköttetésben álljunk önmagunkkal és életünkkel. A tudatos jelenlét kialakításával magasabb szintű önmagunkhoz tudunk kapcsolódni, így az önszeretet egy egészen új szintre kerül.

Az önszeretet elérése nem egyik napról a másikra történik, egy ideig folyamatos odafigyelést, gyakorlást és önmunkát igényel. Fontos megérteni, hogy mindannyiunknak megvan a képessége arra, hogy mélyen és feltétel nélkül szeressük önmagunkat, csak meg kell engednünk magunknak és leválasztani mindazt, ami ezt akadályozza. Ez az önszeretet az alapja annak, hogy teljesebb és boldogabb életet éljünk.